Életem első félmaratonát futottam le az I. Ipoly Maratonon márciusban. Az egyik pillanatban még a startnál álltam, egy perccel később úgy futottam, mintha kutyákkal kergettek volna. 16 km-nél nagyon kifáradtam, mint egy elem, mikor lemerül. Ott jött el a pillanat, hogy be kellett vegyem a futógélt, ami egy hatalmas löketet adott nekem és az az 5 km olyan volt, mintha csak 2 km-t futottam volna le. A végére, mikor beértem a célba, a tüdőm, mintha összeszűkült volna, alig kaptam levegőt. A nap végére úgy elfáradtam, hogy már a kocsiban elaludtam és 12 órát aludtam.

Óriási próbatétel volt, de megérte, nagyon nagy élménynek éltem meg!

Tarcsa Barnabás 6.b