A Gyömrői Fekete István Általános Iskola tanévnyitójának időpontja:
2024. szeptember 2. 8:00 óra
Megjelenés ünneplőben!
Az első tanítási napon délig lesz tanítás. Ebéd (azoknak, akik megrendelték) és tanulószoba lesz. (A Mesevár Óvodából érkező elsősök az óvodánál gyülekeznek 7:15-kor.) Az osztályok tantermei az aulában lesznek kifüggesztve.
Idén első alkalommal szervezte meg iskolánk a kerékpáros vándortábort. Húsz felső tagozatos diák vállalkozott arra, hogy július elején egy hetet bringázzon. A Cserhátban több mint 210 km megtétele sokszor igazán embert próbáló teljesítmény volt. Autóban ülve, a tájat nézegetve nem is gondolnánk, hogy egy 13%-os emelkedő, mit is jelent kétkeréken. Kijelenthetjük, hogy azok a feketés diákok, akik részt vettek a táborban egy életre megjegyezték ezt.
De mit is láttunk a 7 nap alatt? A somoskői várat, mely már Szlovák területen található. Somoskőújfalu települést, amely néhány évig szintén Csehszlovákia része volt, ám egy fül-orr-gégész professzornak (Krepuska Géza bácsi) köszönhetően visszacsatolták országunkhoz.
Ezután következett a ma már szinte teljesen eltűnt Baglyas-kő vára, majd a magyar Pompeinek is nevezett ipolytarnóci ősmaradvány bemutató. Itt a gyerekek leginkább a 4D filmvetítést élvezték, mely visszarepített minket 17 millió évvel ezelőttre.
A következő nap is bőven tartogatott meglepetést számunkra. A Palóc Grand Canyon, a Páris-patak szurdokvölgye igazi kuriózumnak számít kis országunkba. Bár a szúnyogok hemzsegtek körülöttünk, ez sem tudta kedvünket szegni és folytattuk utunkat Szécsény, majd a csodálatosan felújított Hollókői vár felé. E fárasztó (és legnehezebb) nap lezárásaként még vacsora után felmentünk a Felsőtold közelében található Isten keze kilátóhoz, ahol gyönyörködhettünk a tájban és a naplementében.
A nappalok egyre forróbbá váltak, de utunkat rendületlenül folytatva haladtunk tovább. A bográcsos vacsora utáni napon a ma már csak rom Szanda várához tekertünk. Közben a Mária forrás vizénél is megpihentünk, kulacsainkat megtöltöttük a friss, hideg forrásvízzel. Ezen a napon legtöbb diákunkat az éltette, hogy végre csobbanhat majd egyet a Bánki- tó kellemes vizében.
Utolsó előtti napunk célja volt, hogy elérjük Balassagyarmatot, a legbátrabb várost (Civitas Fortissima). Itt megtekinthettük az I. Kerékpár Múzeumot. A sok kétkeréken töltött idő után megismerkedtünk a kerékpározás múltjával és a múlt kerékpárjaival. A nap egyik fénypontja a városi strandon lévő medencébe csobbanáson kívül az volt, hogy este, Tótgyarmaton, mindenki leadta kerékpárját és megfogadta néhány napig biztos nem szeretne biciklire pattanni.
Szerdán még megtekintettük a Palóc Múzeumot, ahol megismerhettük a táj régészeti, természeti, néprajzi kultúráját, majd átsétáltunk az egyedülálló Pannonia Motorkerékpár Múzeumhoz, amely egy látogatható magángyűjtemény -több mint 40 motorral- kis fanatizmussal fűszerezve.
Elcsigázva, fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva tértünk haza, nem kis büszkeséggel a szívünkben, hogy megcsináltuk a néha lehetetlennek tűnő távokat a nagy nyári forróságban.
Halmágyi Nóra, Kostenszky Gábor
Az ünnepélyes tanévzáró és bizonyítványosztás után egy nappal, június 27-én útra keltek iskolánk hetedikesei, hogy a Határtalanul program keretében bebarangolják Szlovákia magyarlakta bányavárosait. Miután a határt átlépve Nagykürtösön felvettük idegenvezetőnket, buszunk már indult is az első programra a hatalmas hegyek közötti katlanban fekvő Selmecbányára. A Szabadtéri Bányamúzeumban védőfelszerelésben, sisakban és köpenyben, kezünkben lámpával követtük a járatokat, ismertük meg a helyi bányászat történetét. A szemfülesek lencsevégre kaphatták a kis permoníkat, az itt lakó bányamanókat is. Az óvárosban Petőfi és Mikszáth nyomdokán haladtunk, emléktáblát fedeztünk fel a régi evangélikus líceum falán, ahol tanultak. Láttuk a Szent Katalin-templomot, a Szentháromság-szobrot és az óvárat is. Selmec után a Garam kanyarulatában épült Besztercebánya utcáin sétáltunk.
Idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt a város történetéről. Megmutatta nekünk a főtéren a reneszánsz stílusú Thurzó-palota homlokzatát és a ferde Óratornyot, mely eredetileg tűztorony volt. Ebben a bányavárosban Mátyás-ház is áll, a király címerével. Balassi szülőhelyén, Zólyomon is áthaladtunk, majd kis idő elteltével elértük Rimakokovát, a kirándulás időtartama alatt minden kényelmet biztosító szálláshelyünket.
Másnap a dobsinai jégbarlanghoz kapaszkodtunk fel a Ducsa-hegyen. A hatalmas hőség és páratartalom után jólesett a hideg barlangban kiépített útvonalon haladva megcsodálni a természet alkotta képződményeket, a különböző formájú jégtömböket. Itt is sok érdekességet hallottunk, például azt, hogy a 20. században a korcsolyázók itt készültek a világversenyekre.
A hegyről leérve elfogyasztottuk a szendvicsünket, ám hamarosan leszakadt az ég, így nem a Szlovák Paradicsomba mentük túrázni, hanem Gombaszögön néztük meg a pálos kolostor romjait. Mellette helyezkedik el az ifjúsági magyar tábor, ahol különböző koncerteket és összejöveteleket tartanak nyaranta. Mivel ismét kisütött a nap, szalmabálákon lovagolva gyönyörködtünk a táj szépségeiben.
Szombaton koszorút helyeztünk el Rimaszombaton a Petőfi-szobornál, de láttuk a népies triász másik tagjának, Tompa Mihálynak a szobrát is, aki a város szülötte.
A plébániatemplom mellett Blaha Lujzának, kora kedvelt színésznőjének a mellszobrát is felfedeztük. A Múzsák Házán emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg egykor Petőfi Sándor. Utunkat Sajógömörben folytattuk. Ehhez a településhez fűződik a monda, melyben Mátyás király az urakat megkapáltatja. Ennek emlékére egy kapás Mátyás-szobrot állítottak fel itt. Ebből a kis faluból az Andrássyak betléri vadászkastélyába mentünk.
A fényűző nemesi fészek termeiben csak ámultunk a sok értékes, korabeli berendezési tárgyat látva. Gyönyörű parkjának árnyas fái alá jó volt behúzódni a nap perzselő sugarai elől. Az utolsó állomás a szász bányászok alapította Rozsnyó volt.
Főterén áll a Diák-templom, melynek érdekessége az őrtorony, a város jelképe. Ide sajnos nem tudtunk felmenni, mert szombat délután korábban bezárt. Vasárnap túrázni indultunk a Maginhrad kilátóba.
Sajnos a meredek lejtőn leereszkedve megsérült egy diákunk lába, így módosítani kellett a programot. Míg őt a rimaszombati kórházban az ügyeleten ellátták, addig a csapat többi tagja a szép panorámájú Fülek várát fedezte fel.
Ebben segítségünkre volt az igen felkészült túravezető lány, aki mesélt a vár történetéről és a vitrinekben látható tárgyi emlékekről. Innen indultunk haza.
A tartalmas kirándulásról fáradtan, de sok-sok élménnyel érkeztünk meg Gyömrőre.