“Pár nap múlva Pesten leszek, lakásom: Veres Pálné utca 4.”

December 11-én a 8.b és még néhány érdeklődő diák a 8. a-ból felkerekedett, hogy meglátogassa a budapesti Ady Endre Emlékmúzeumot.

Mivel most irodalomból erről a híres költőről tanulunk, nagyon örültem a lehetőségnek. Izgatott voltam előző nap, de szerintem nem hiába. Az út nem volt túl hosszú a múzeumig. Amint odaértünk, megálltunk egy gyors tízóraira a közeli téren, mert kicsit korán érkeztünk. Miután ez is megvolt, végre bemehettünk ebbe a nem túl nagy, de annál szebb lakásba. Mint kiderült, az ilyen polgári házak a századfordulón még nagyon ritkák voltak, mert ebbe nemcsak víz, áram, telefon volt bevezetve, de lift is működött. Amikor beléptünk, egy kedves hölgy beszélt kicsit Adyról és Csinszkáról. Ezt egy olyan szobában tette meg, ahol minden falon képek láthatóak a költőről. Ady itt élte le utolsó éveit. Már mikor ideköltöztek, nagyon beteg volt a költő, így Berta terve nem valósulhatott meg, miszerint egy írói szalont szeretett volna biztosítani férjének. A barátok már csak beteglátogatóba jöhettek.

A lakásban lévő egyedi bútorok engem kifejezetten megfogtak. Kicsit furcsállottuk a többiekkel, hogy miért ilyen kicsik az ágyak. Arról nem is beszélve, hogy Csinszka leszedette az ajtókat, és a helyükre függönyt tetetett, mivel mindketten nagyon szerették a színházat, és mert így a beteg költőnek is könnyebb lehetett a közlekedés. Találtunk még egy gyönyörű íróasztalt is, amin versek voltak kirakva.
Miután elhagytuk a múzeumot, elmentünk a Central kávéház elé, ahol Ady gyakran megfordult, hogy lőjünk egy csoportképet is.
Mindezek után ebédeltünk egyet a Keleti pályaudvar melletti gyorséttermekben. Délben mindenki fáradtan, de tele élményekkel szállt fel a vonatra.

Számomra a nap fénypontja az volt, amikor magam elé képzelhettem, hogy a költő hogyan is írhatta csodás műveit. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el a Veres Pálné utca 4-6-ba, aki szereti az irodalmat és Ady művészetét.

Mollink Patrik Lehel
8.b osztályos tanuló