Május 3-án az ötödikesekkel Kiskőrösre utaztunk a János Vitéz Kiállítóközpontba.

Ahogy lefékezett a busz, éreztem, hogy aznap nagy élményben lesz részem. Az első dolog, amit megnézhettünk, a templom volt, ahol Petőfit keresztelték. Azonnal visszarepültem gondolatban az időben, és szinte hallottam a pap szavait, és láttam magam előtt a gyermekét féltő, gondterhelt anyát. Aztán a házhoz érkeztünk, ahol született. A gondolatom még mindig a múltban járt. Hallottam a kis Petőfit felsírni, és éreztem azt a boldog, de mégis aggodalommal teli érzést, amit akkor Petőfi anyja s apja érezhetett.

„Vajon mi lesz ebből a gyönge fiúból?”

Akkor még nem is sejthették, hogy mennyire sikeres és tehetséges költő lesz, és a forradalom fontos szereplője. Utána egy vályogházat, a szlovák tájházat néztük meg. Elképzeltem, hogy milyen is lehetett itt élni, és átéreztem, hogy mennyire fontos volt nekik a hit.

Majd régi játékokat próbáltunk ki. Lovagoltunk “szilaj nádparipán”, petrencés rudat tartottunk, egylábon álltunk minél hosszabb ideig. (Sajnos, a cseréptörésre nem került sor.) Milyen érdekes volt belegondolni, hogy ezeket a furcsa játékokat játszották akkor régen a gyerekek, köztük Petőfi is. Ezután mentünk a kiállítóközpontba. Itt sok érdekes játék várt ránk: 3D-s kirakó, számtalan tologatós kirakó, egy óriási társasjáték, memóriakártyák.

Majd jött a nap csúcspontja. Megnézhettük, meghallgathattuk és beleélhettük magunkat abba a hihetetlenül csodálatos történetbe, amit Petőfi megteremtett a képzeletében, tollat fogott és leírt. A mese most megelevenedett előttünk. Egy labirintusban tablet segítségével végigjártuk Kukorica Jancsi útját. Éreztük a fájdalmat, amit Jancsi érzett, amikor Iluskájától elvált, a boldogságot, amit a zsák arany láttán érzett, és átéltük a szomorúságot, amit Iluska halála után elszenvedett. Amikor leszakítottuk a rózsát, megöltük a sárkánykígyót, belekapaszkodtunk a felhőbe, amikor döntenünk kellett, hogy elvisszük-e a zsiványok aranyát, vagy amikor meg kellett dobnunk az óriás királyt, mind átéltük a mese lényegét.

Mindnyájan nagyon élveztük ezt a kalandot. A nap végét feldobtuk 1-2 gombóc fagyival a Bim-Bam cukrászdában. Remek kirándulás volt, mindenki jól érezte magát, máskor is szívesen visszamennénk oda.

Brandenburg Berta Emma és Szeles Gergő gondolatai