Idén első alkalommal szervezte meg iskolánk a kerékpáros vándortábort. Húsz felső tagozatos diák vállalkozott arra, hogy július elején egy hetet bringázzon. A Cserhátban több mint 210 km megtétele sokszor igazán embert próbáló teljesítmény volt. Autóban ülve, a tájat nézegetve nem is gondolnánk, hogy egy 13%-os emelkedő, mit is jelent kétkeréken. Kijelenthetjük, hogy azok a feketés diákok, akik részt vettek a táborban egy életre megjegyezték ezt.

De mit is láttunk a 7 nap alatt? A somoskői várat, mely már Szlovák területen található. Somoskőújfalu települést, amely néhány évig szintén Csehszlovákia része volt, ám egy fül-orr-gégész professzornak (Krepuska Géza bácsi) köszönhetően visszacsatolták országunkhoz.
Ezután következett a ma már szinte teljesen eltűnt Baglyas-kő vára, majd a magyar Pompeinek is nevezett ipolytarnóci ősmaradvány bemutató. Itt a gyerekek leginkább a 4D filmvetítést élvezték, mely visszarepített minket 17 millió évvel ezelőttre.

A következő nap is bőven tartogatott meglepetést számunkra. A Palóc Grand Canyon, a Páris-patak szurdokvölgye igazi kuriózumnak számít kis országunkba. Bár a szúnyogok hemzsegtek körülöttünk, ez sem tudta kedvünket szegni és folytattuk utunkat Szécsény, majd a csodálatosan felújított Hollókői vár felé. E fárasztó (és legnehezebb) nap lezárásaként még vacsora után felmentünk a Felsőtold közelében található Isten keze kilátóhoz, ahol gyönyörködhettünk a tájban és a naplementében.

A nappalok egyre forróbbá váltak, de utunkat rendületlenül folytatva haladtunk tovább. A bográcsos vacsora utáni napon a ma már csak rom Szanda várához tekertünk. Közben a Mária forrás vizénél is megpihentünk, kulacsainkat megtöltöttük a friss, hideg forrásvízzel. Ezen a napon legtöbb diákunkat az éltette, hogy végre csobbanhat majd egyet a Bánki- tó kellemes vizében.
Utolsó előtti napunk célja volt, hogy elérjük Balassagyarmatot, a legbátrabb várost (Civitas Fortissima). Itt megtekinthettük az I. Kerékpár Múzeumot. A sok kétkeréken töltött idő után megismerkedtünk a kerékpározás múltjával és a múlt kerékpárjaival. A nap egyik fénypontja a városi strandon lévő medencébe csobbanáson kívül az volt, hogy este, Tótgyarmaton, mindenki leadta kerékpárját és megfogadta néhány napig biztos nem szeretne biciklire pattanni.

Szerdán még megtekintettük a Palóc Múzeumot, ahol megismerhettük a táj régészeti, természeti, néprajzi kultúráját, majd átsétáltunk az egyedülálló Pannonia Motorkerékpár Múzeumhoz, amely egy látogatható magángyűjtemény -több mint 40 motorral- kis fanatizmussal fűszerezve.
Elcsigázva, fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva tértünk haza, nem kis büszkeséggel a szívünkben, hogy megcsináltuk a néha lehetetlennek tűnő távokat a nagy nyári forróságban.

Halmágyi Nóra, Kostenszky Gábor