2022. június 02-án, csütörtökön reggel hétkor egy hosszú folyamat eredményképpen egy kisebb- 45 fős- hetedikes csapat és három kísérő pedagógus buszra szállt és elindult egy négy napos kalandozásra Szlovákiába.
A Határtalanul! pályázatot még tanév elején elindítottuk Halmágyi Nóra kolléganőnk segítségével. Több úticél közül választhattunk a Csillagösvény Utazási Iroda kínálatából. Fontos szempont volt számunkra, hogy a programok változatosak legyenek, találjunk túrázási lehetőséget és gyönyörű városokat, várakat is megismerhessünk.
A kirándulástól elsősorban azt vártuk, hogy tanulóinkkal felfedeztetjük és megértetjük, hogy a határon túl élő magyarokkal mi összetartozunk. Egy nyelvet beszélünk, kulturális gyökereink, népi hagyományaink ugyanazok. Az élményszerű tanulással pedig tartósak lesznek az elsajátított ismeretek. A Szepesség kiemelt helyszíneit látogattuk meg. Eljutottunk a vadregényes Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkba; Lőcsére, a térség egyik legszebb városába; Közép-Európa legnagyobb erődjét is felfedeztük, a méltán híres Szepes várát; Késmárkon Thököly Imre, Kassán pedig II. Rákóczi Ferenc mauzóleumában tisztelegtünk a két nagy fejedelem előtt.
Indulásunk napján mindenki nagy izgalommal várta, hogy átlépjük a határt, hiszen a világjárvány miatt ez volt az első „ottalvós” kirándulása az évfolyamnak és a gyerekek közül többen még sosem jártak külföldön. Pár órás utazás után érkeztünk meg Kassára, ahol lenyűgözött minket a városközpont hangulatos utcáin sétálgatva a gyönyörűen felújított épületek látványa. Sétánk során megnéztük a Miklós-börtönt, az Állami Színházat, az impozáns szökőkutat, nem hagytuk ki az Orbán torony és a Szent Orbán harang megtekintését sem. A Fő tér közepén a monumentális gótikus Szent Erzsébet-székesegyház a Felvidék legcsodálatosabb középkori műemléke. A dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc kőkoporsóját, valamint édesanyja, a munkácsi hős Zrínyi Ilona és gróf Bercsényi Miklós szarkofágját. Ezután újra buszra szálltunk és elindultunk Rozsnyóba, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelmi rezidenciája volt. Megcsodáltuk a Bányászok terét, a püspöki palotát, a Nehrer-házat, a 17. századi egykori jezsuita templomot és Andrássy Franciska carrarai márványból faragott mellszobrát.
Utazásunk második napja is nagyon izgalmas volt. Kanyargós hegyi utakon, jutottunk el a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkba, ahol az UNESCO Világörökség részét képező jégbarlangot kerestük fel, az örök jég birodalmát. Már a barlanghoz vezető kb. 1 km hosszú tanösvény is bámulatos volt, nem is beszélve a barlangban található számos lenyűgöző természet alkotta jégszoborról, jégfüggönyről és más pazar látnivalókról. Mélységét és hosszát tekintve a barlangot Európa legnagyobb jégbarlangjai közt tartják számon, a jégfalak elérik a 26 méteres vastagságot is. A nap második felét Lőcsén töltöttük, meglátogattuk a Szepesi Múzeumot, mely a reneszánsz világi építészet legjelentősebb remekművei közé tartozik a Szepességben. Bementünk a Szent Jakab katedrálisba, az egykori Magyarország egyik legszebb templomába. Kissé fáradtan indultunk tovább az utolsó állomásunkra, hogy felkeressük Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű erődítményét, Szepes várát, ahol Szapolyai János magyar király született. Bár a várba vezető úton már alig bírtunk felmenni, a csodálatos panoráma kárpótolt mindenért. Jól esett a hősítő jégkrém a gyerekeknek a terület felfedezése során, a szálláson elfogyasztott finom vacsora is nagyon jól esett mindenkinek a hosszú nap után, melyet a Gerlachfalvi-csúcs lábánál, Tátracsorbán fogyasztottunk el egy hangulatos szállodában.
Kalandozásunk harmadik reggelén megint hatkor csörgött az óra, hétkor már reggeliztünk, nyolc órakor pedig már a buszon ültünk, az úti cél Késmárk volt. Az evangélikus templomban megkoszorúztuk Zrínyi Ilona második férjének, gróf Thököly Imrének a szarkofágját, de előtte meglátogattuk az UNESCO Világörökség részét képező cipszer fatemplomot is. Ez az egyedülálló faépítmény főként vörösfenyőből készült és egyetlen fém alkatrészt sem használtak fel hozzá, 1717-ben építették fel egy év alatt. Következő állomásunk Ólubló volt. Lubló vára a 14. században épült, 711 méter magas hegycsúcson emelkedik az ég felé, gyönyörűen felújított épületrészekkel. A vár lábánál található a falumúzeum, mely jellegzetes népi épületek gyűjteményéből tevődik össze, így egy festői szépségű váraljai települést juttat eszünkbe. A gyerekek legnagyobb örömére a várban még egy ragadozó madár bemutatón, reptetésen is részt vehettünk. Délután a Vöröskolostortól sétáltunk a Dunajec-áttörés tanösvényen. A túra kb. 7 km hosszú volt, festői panoráma tárult elénk, a táj minden arcát megmutatta, láthattuk a meredek sziklafalakat, dús erdőket napsütésben és szitáló esőben is.
Az utolsó napon vegyes érzelmekkel szálltunk fel a buszra. Részben mindenki elfáradt az elmúlt napok bőséges programsorozata miatt, a gyerekeknek kezdett kicsit honvágya is lenni már, más részről vágytunk még az újabb élményekre. Talán a négy napos program legszebb helyére jutottunk el vasárnap. A Szlovák Paradicsomban túráztunk a Tamásfalvi-kilátóhoz. A Nemzeti Park Legszebb panorámája fogadott minket, lélegzetelállító látvány tárult elénk, belátni innen a Fehér-patak szurdokába, a Hernád áttörésébe. Feltűntek a Magas-Tátra hegycsúcsai is. Utazásunkat egy újabb csodás kis városban, Iglóban zártuk le, ahol a Felvidék legmagasabb templomtornya található. Ezután már hazafelé indultunk, késő este fáradtan, de élményekkel tele értünk haza.
Balázs Emese, Vassné Bodó Edina és Kostenszky Gábor