A kellemes őszi időjárás a 3. b osztály diákjait egy kis természetjárásra csábította. Budapest bővelkedik szebbnél szebb túrázásra alkalmas hellyel. A mi választásunk a Hárs-hegy körtúrára esett.
Az első megállónk a Nagy-Hárs- hegyen a Kaán Károly-kilátó volt, amely a Budai-hegység egyik legszebb panorámáját tárta elénk. Innen rejtélyes ösvényeken át tovább folytattuk utunkat a Kis-Hárshegyre, ahol a Makovecz Imre nevét viselő fa kilátóhoz értünk el. Természetesen erre is felmásztunk. A panoráma innen is fantasztikus volt, a lábunk előtt hevert Budapest.
A nap izgalmas pillanatának számított, amikor elrejtett geoládák után kutattunk.
A gyalogos részt a Nagy-réten fejeztük be. Itt szuper játszótér fogadott bennünket. A fáradtság másodpercen belül elillant, s a gyerekek birtokba vették a játékokat.
A játék és pihenés után elsétáltunk a Gyermekvasút hűvösvölgyi megállójához, ahol egy kis múzeum várja az ide látogatókat. A hajdani Úttörővasút relikviái időutazásra viszik a múltba az ide betérőket.
A Gyermekvasúton utazni igazi élmény volt mindenki számára. Az alagútban „véletlenül” kialudt a világítás, de hangos visítással pótoltuk ennek hiányát.
Ezen a kellemes, kirándulásra tökéletes napon, végig jártuk a Szépjuhászné – Nagy-Hárs-hegy – Kis-Hárs-hegy túraútvonalat, amely körülbelül 4 km-es gyaloglást jelentett, ám a szintkülönbég 400 méteres volt. Valamennyien kellemesen elfáradtunk.
Osztályfőnökként szeretném megköszönni Kerepesy Krisztiánnak a segítséget. Szülőként nemcsak megtervezte a kirándulásunkat, hanem remek túravezetőnek is bizonyult. Lelkesedése, a természet iránti szeretete mindenkit magával ragadott.

Pongó Tamásné (o.f.)

Képgaléria

Szeptember 24-én délután néhány lelkes hetedikes és nyolcadikos tanuló a “Kutatók Éjszakája” elnevezésű programon vett részt. Vonattal utaztunk Kőbányáig, onnan villamossal jutottunk el a Közép-magyarországi Agrár Szakképzési Centrum Bercsényi Miklós Élelmiszeripari- Környezetvédelmi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumba.

Az első teremben bemutattak több kísérletet is. A gyerekek megismerték az elefántfogkrémet, lángot festettek, gumimacit égettek, káliumot „úsztattak” vízen, majd mi is kipróbálhattuk magunkat a veszélytelenebb kísérletek elkészítésében. Legtöbbünk elkészítette a saját ezüsttükör-próbáját, melyet haza is vihettünk. Ezután már mindenki izgatottan várta a folytatást.

A második helyszínen kipróbálhattuk a szaglásunkat és a látásunkat. Különböző koncentrációjú oldatokat kellett a színük alapján sorrendbe tenni, illetve ismert illatmintákat kellett beazonosítani. Mindenkinek nagyon jól mentek ezek a feladatok.

Később egy sör-, szikvízkészítő-, és húsüzembe látogattunk el. Sok érdekes dolgot hallottunk, még a szódakészítést is kipróbálhattuk. A végén a konzerváló üzem tanárai és diákjai bemutattak nekünk néhány újabb kísérletet, amiket ámulva néztünk.

Kísérő tanáraink, Gábor bácsi és Erika néni, is jól érezték magukat velünk.

Köszönjük nekik ezt a lehetőséget!

Szabó Petra
8.b

„A népmesékben nem az a fontos, hogy mennyire igazak, hanem hogy számodra miféle kincset rejtenek!”

 Szeptember 30-án, Benedek Eleknek, „a nagy mesemondónak” a születésnapján, a magyar népmese napját ünnepeltük.

Minden felsős osztály lázasan készült arra, hogy egy-egy szép mesével lepje meg az alsós testvérosztályát. A mesemondók napokon keresztül bújták a mesekönyveket, válogattak a varázslatos történetek között, hogy olyat találjanak, amellyel örömet szerezhetnek az alsós kisdiákoknak és saját osztálytársaiknak is. A szülők közül sokan sütöttek „hamuban sült pogácsát” erre a napra, amelyből jutott minden kis és nagy diáknak, pedagógusnak. A mesélők a nap folyamán beültek a kicsikhez egy órára, és meséltek a csillogó szemű hallgatóságnak, megkínálták őket egy kosárka pogácsával, és begyűjtötték jutalmukat, a nagy tapsot.

A mese ezen a napon nem csak irodalomórán került elő: angolórán angol nyelven mesélt Gábor bácsi, „matekmesét” mondott Edina néni matematikaórán, és az iskolarádióban is mese szólt.

Vidám nap volt a mai, és talán néhány népmesei tanulsággal is gazdagodtunk.

Hajdúné Molnár Éva

19. alkalom volt, hogy részt vettünk a Tápiószecsői futónapon.

Eddig minden évben szép eredményeket értünk el, és minden évben mi képviseltettük iskolánkat a legtöbb diákkal. Éppen ezért a szervezők meglepetés süteménnyel várták a gyerekeket, aminek természetesen nagyon örültünk.

Ebben az évben is nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetnek diákjaink.
Az első hat helyezett jutalomban részesült. (oklevél, ajándék)

Gyermek I. kcs.:

2. hely: Nagy Barnabás 3.c

Gyermek II. kcs. leány:

1. hely: Márton Médea 6.a
2. hely: Diószegi Patrícia 6.b
3. hely: Veréb Viola 7.a
5. hely: Brandenburg Emma 5.c
6. hely: Pápai Mona 5.b

Gyemek II. kcs. fiú:

2. hely: Horváth Máté 6.b
3. hely: Börzsönyi Máté 6.b

Serdülő kcs. leány:

1. hely: Makrai Laura 8.b
2. hely: Borsó Kriszta
4. hely: Csóti Jázmin 7.b
5. hely: Kádár Boróka
6. hely: Sebők Viktória 8.b

Serdülő fiú:

2. hely: Németh Levente 7.b
3. hely: Mihalik Szabolcs 8.b
5. hely: Pupp András 8.b
6. hely: Nagy-Szénási Levente 7.b

Volt diákjaink is jöttek segíteni, és a jó hangulat hevében ők is kedvet kaptak a futáshoz.

Iskolánk diákjai újra oklevélben részesültek, mivel a mi iskolánk képviseltette magát a legtöbb résztvevővel, 56 gyermek. Egy szép vasárnapot töltöttünk sportolással, ahonnan a gyerekek sok szép élménnyel tértek haza.

A tanév elején iskolánk tanárai által szervezett jutalomkiránduláson vehettek részt azok a gyerekek, akik az előző évet kitűnő tanulmányi eredménnyel zárták. Nem hiába mondják szüleink, hogy a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét, mert amíg a többiek az iskolapadban üldögéltek, mi – kihasználva a szeptemberi napsütést – egy kellemes napot töltöttünk el Budapesten.

A 34 fős csapat tanáraink kíséretében reggel buszra szállt és bő egy óra alatt már meg is érkezett a Magyar Nemzeti Múzeumhoz. A múzeumpedagógiai foglalkozások előtt bejárhattuk a kertet és megcsodáltuk a hatalmas lépcsősort és az oszlopokat.  Amikor megérkeztek a vezetőink és bekísértek minket a hatalmas előcsarnokba, két csoportra váltunk szét. Az ötödikesek a lovagkor világával ismerkedhettek meg, felpróbálhatták a páncélinget, felvehették a lovagok és úrnőik akkor divatos öltözékeit, kipróbálhatták a kardforgatást, megismerkedtek a lovagkori erényekkel, a lovagi tornákkal és azzal, hogy milyen is volt az élet egy középkori várban.

A nagyobbak a barokk kor mesevilágával ismerkedtek meg, a kastélyok világával, a furcsa, akkor divatos fűzőkkel, krinolinokkal, parókákkal. A teremben nagyon sok korabeli tányért, evőeszközt, ruhát, ékszert és hangszert láthattunk. Sokat hallottunk Mária Teréziáról is. Tényleg sok érdekes dolgot hallhattunk.

A foglalkozások után, kihasználva a kellemes időt, elmentünk a Margit-szigetre. A Japánkertben pihentünk és ebédeltünk, közben pedig csapatokban egy totót töltöttünk ki. Sok csapatnak volt hasonló pontszáma a játék végén, de mivel minden csapat kapott gumicukrot, így mind az öt harmadik helyezést elért csoport elégedett volt. Ezután elsétáltunk a zenélő szökőkúthoz, ami kb. 15 percig zenélt és a vízsugarak igazán érdekes táncot lejtettek. Visszafelé már nem igazán volt kedvünk sétálni, ezért felszálltunk a helyi buszra, így 5 perc alatt vissza is értünk a buszunkhoz a parkolóba.

Szerintem nagyon szórakoztató volt az egész, és remélem, hogy máskor is lesz ilyen lehetőség, és én is ott lehetek majd.

Józsi Szófia Lola

7.b