A Magyar Kultúra Napja nem csupán a Himnusz születésnapja, több annál. Január ezen szakaszában sokrétű kultúránk megismerésére törekszünk.
Idén a magyar kultúrát négynapos rendezvénysorozattal ünnepeltük a felső tagozaton.
Január 22-én táncházzal nyitottuk a programot. Móni néni vezetésével népi játékokkal kezdtünk, majd pörgős moldvai és felcsíki zenére roptuk a táncot. Csak úgy pörögtek a szoknyák, koppantak a cipősarkak a zene ritmusára. Aki belesett a csarnokba, egy maroknyi kipirult arcú, sugárzó tekintetű gyermeket láthatott párosával és csoportosan táncolni a hagyományos népzenei dallamokra.

Másnap a kézműves foglalkozásoké volt a terep. A Hunyadi teremben gyülekeztek az alkotásban örömet lelő gyerekek. Lehetett Jutka nénivel filcmadarat varrni, Zsófi nénivel agyagozni. Emese néni a pirográf használatára tanított meg, Adrienn néni pedig a szövés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Gyönyörű alkotások: medálok, fára égetett képek, szövött és varrott állatkák születtek a serény kis kezek munkája nyomán.

Csütörtökön Kerepesy Krisztián érkezett hozzánk, aki a magyar csillagászokról mesélt nekünk, illetve a bolygók kutatásával kapcsolatos érdekességekre hívta fel a figyelmünket.

Megismerhettük Hell Miksa, Konkoly Thege Miklós, Balázs Júlia és Kulin György munkásságát. Érdeklődő közönségnek bizonyultunk, a naprendszerünkkel kapcsolatos izgalmas kérdésekre kerestük a választ. Az előadás végén mindenki örömére egy-két különleges eszközt is kipróbálhattunk.
Mivel nagyon sokan jelentkeztek a kézműves foglalkozásokra, a pénteki nap szintén az alkotás jegyében telt. Akik helyhiány miatt a szerdai napon nem tudták kamatoztatni a kreativitásukat, azok ezen a délutánon dolgozhattak az agyaggal, szőhettek, varrhattak.
Köszönjük a tartalmas programot a szervező és segítő tanároknak!

Január 18-án, szombaton a Vígszínházban jártunk harmincan az ötödik és a hatodik évfolyamról három tanárnő kíséretében. A Pinokkió című előadást tekintettük meg.

Remek darabot láttunk. Különösen tetszett a látvány, a digitális technikával megvalósított háttér. Ami azonban a legjobb volt, az a zene. A buszon hazafelé is az egyik ma hallott dalt dúdolgattuk: ”Az élet szép, ha van palacsin, ha van palacsinta, az élet jó…”

Köszönjük szépen az alapítványnak, hogy a bérletek megvásárlásával lehetővé tette, hogy részt vehessünk ezen a jó hangulatú programon.