2022. május 14-én került sor a Gyömrői Fekete István Általános iskola szervezésében a városi helytörténeti vetélkedőre.

A csapatok sokféle, érdekes feladatok megoldásával, akadályverseny keretén belül mérték össze tudásukat. Új lehetőség volt, hogy a feladatlap megoldása során a gyerekek használhattak okos eszközöket, könyveket.

A versenyen minden gyömrői iskola két csapatot indított.

Első helyezett a Gyömrői Fekete István Általános Iskola „Fekete sereg” csapata lett, második helyen a „TELGISZ-es agytrösztök” csapat végzett, harmadik helyezést pedig a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola „A Ferencek” csapata ért el.

A verseny sikeres lebonyolítása érdekében sokan fogtunk össze, ezért köszönettel tartozunk a Monori Tankerületi Központnak, Gyömrő Város Polgármesteri Hivatalának, a Hankó István Művészeti Központnak, a Gyömrő Városi Könyvtárnak, a Gyömrői Horgász Egyesületnek, a Hajnal Egyesületnek, a Gyömrő Gyöngye vállalkozásnak, a gyömrői egyházak képviselőinek és a Fekete iskola alapítványának.

Köszönettel tartozunk a gyerekeket felkészítő pedagógusoknak, és azoknak is, akik a verseny lebonyolításában részt vettek.

Segítséget nyújtottak: Molnár Eszter, Szabó Gerda, Szekeres Zoltán, Varga Bianka, Hajdú András, Bába János, Tóth Zoltán, Tölli László, Soósné Szalay Zsuzsanna.

Reményeink szerint hagyomány teremtődik, és jövőre újra megrendezésre kerülhet a vetélkedő!

Tóth Mátyás
szervező pedagógus

Május 12-én este a hetedik évfolyamos tanulóink egy kisebb csapata ellátogatott a Tápiómenti Csillagvizsgálóba, ahol egy érdekes előadáson vettünk részt, melynek fő témája a Naprendszer volt. Kipróbálhattuk a csillagvizsgáló távcsöveit, a Holdat kémlelhettük két eszközön keresztül is.

Az előadás során nagyon sok érdekességet hallhattak a gyerekek. Természetesen a Naprendszer minden bolygóját megismertük, megtudtuk az okát, hogy miért látjuk a Holdnak mindig ugyanazt a felét a Földről. Bármilyen furcsa is, de télen vagyunk közelebb a Naphoz. Láthattunk valós képeket rekord méretű napkitörésekről. Megtudtuk, hogy mik is azok az exobolygók és hogyan vizsgálják az élet lehetséges jelenlétét ezeken a több fényévnyi távolságra lévő földszerű bolygókon. A pár nappal azelőtti nagy bejelentésről is beszélgettünk, amely minden csillagász számára igazi tudományos áttörés – fénykép készült a galaxisunk közepén található óriási fekete lyukról! Az előadás közben két meteorit darabkát is kézbe vehettünk, egy fémalapút és egy nagyobb, kőzetalapút is.

A távcsöves bemutató során a Holdról hallhattunk sok érdekességet és persze központi téma volt az 1969-es Holdra szállás is. Sok-sok krátert láthattunk, némelyik igazán furcsa formájú volt, persze a gyerekek fantáziája kimeríthetetlen és jobbnál jobb neveket találtak ki a krátereknek.

Sötétedés után megpróbáltunk lencsevégre kapni néhány csillagot is, kisebb-nagyobb sikerrel, mert a Hold fénye sokáig elnyomta a távoli csillagok fénysugarait.

Külön öröm volt számunkra, hogy az egyik távcsövet egy fiatal gyömrői csillagász hölgy kezelte! Nagyon szépen köszönjük a csillagvizsgáló önkénteseinek ezt az élményt!

Vassné Bodó Edina és Leopold Győző

Május 3-án az ötödikesekkel Kiskőrösre utaztunk a János Vitéz Kiállítóközpontba.

Ahogy lefékezett a busz, éreztem, hogy aznap nagy élményben lesz részem. Az első dolog, amit megnézhettünk, a templom volt, ahol Petőfit keresztelték. Azonnal visszarepültem gondolatban az időben, és szinte hallottam a pap szavait, és láttam magam előtt a gyermekét féltő, gondterhelt anyát. Aztán a házhoz érkeztünk, ahol született. A gondolatom még mindig a múltban járt. Hallottam a kis Petőfit felsírni, és éreztem azt a boldog, de mégis aggodalommal teli érzést, amit akkor Petőfi anyja s apja érezhetett.

„Vajon mi lesz ebből a gyönge fiúból?”

Akkor még nem is sejthették, hogy mennyire sikeres és tehetséges költő lesz, és a forradalom fontos szereplője. Utána egy vályogházat, a szlovák tájházat néztük meg. Elképzeltem, hogy milyen is lehetett itt élni, és átéreztem, hogy mennyire fontos volt nekik a hit.

Majd régi játékokat próbáltunk ki. Lovagoltunk “szilaj nádparipán”, petrencés rudat tartottunk, egylábon álltunk minél hosszabb ideig. (Sajnos, a cseréptörésre nem került sor.) Milyen érdekes volt belegondolni, hogy ezeket a furcsa játékokat játszották akkor régen a gyerekek, köztük Petőfi is. Ezután mentünk a kiállítóközpontba. Itt sok érdekes játék várt ránk: 3D-s kirakó, számtalan tologatós kirakó, egy óriási társasjáték, memóriakártyák.

Majd jött a nap csúcspontja. Megnézhettük, meghallgathattuk és beleélhettük magunkat abba a hihetetlenül csodálatos történetbe, amit Petőfi megteremtett a képzeletében, tollat fogott és leírt. A mese most megelevenedett előttünk. Egy labirintusban tablet segítségével végigjártuk Kukorica Jancsi útját. Éreztük a fájdalmat, amit Jancsi érzett, amikor Iluskájától elvált, a boldogságot, amit a zsák arany láttán érzett, és átéltük a szomorúságot, amit Iluska halála után elszenvedett. Amikor leszakítottuk a rózsát, megöltük a sárkánykígyót, belekapaszkodtunk a felhőbe, amikor döntenünk kellett, hogy elvisszük-e a zsiványok aranyát, vagy amikor meg kellett dobnunk az óriás királyt, mind átéltük a mese lényegét.

Mindnyájan nagyon élveztük ezt a kalandot. A nap végét feldobtuk 1-2 gombóc fagyival a Bim-Bam cukrászdában. Remek kirándulás volt, mindenki jól érezte magát, máskor is szívesen visszamennénk oda.

Brandenburg Berta Emma és Szeles Gergő gondolatai