Az idei „ottalvós” tábor Zemplénben volt. Iskolánkból 44 diák és 4 tanár jött a táborba.
A szállásunkat Öreg Bence Turistaháznak hívták és Pusztafalun található. Pusztafalu egy nagyon szép és otthonos falucska, ahonnan a kilátás a környező hegyekre-völgyekre gyönyörű látványt nyújtott.
Az első napunkon, hétfőn, a hosszú vonatozás miatt elgémberedett tagjainkat kinyújtóztattuk a Zempléni Kalandparkban, ahol önfeledten élveztük többek között a bobozást.
Ezután utunk a szálláshoz vezetett. Itt elfoglaltuk a szobáinkat és berendezkedtünk, majd egy vidám karaoke-est következett.
Másnap a Jó reggel kívánok! című Republic dallal keltettek minket a tanárok, majd ezt követte a reggeli torna. Később átmentünk a szomszéd táborhely területére, ahol a lányok röpiztek, a fiúk meg fociztak. A játékok befejeztével megkezdődött a mindenki által jól ismert és közkedvelt számháború. A nagy csatában harci kedvünk sem maradt el, és bátor harcosként döntetlent vívtunk.
Délután felkaptuk magunkra a fürdőruhánkat és már szaladtunk is az Izra-tóhoz, csakhogy pár kilométer után kifáradtunk, ugyanis hosszú volt az út Szlovákiába. Miután a bátrabbak megmártóztak a melegnek nem nevezhető tóban, visszabattyogtunk a szállásra.
Este kimentünk egy dombra hullócsillagot nézni. Minden egyes hullócsillagnál felkiáltottunk, bár többször szóltak a tanárok, hogy legyünk csendben, mert éjszaka van. Csillagnézés közben Hajdú Éva néni tanított nekünk egy kedves kis dalt, így ő lemaradt sok ragyogó üstökösről.
Szerda reggel „meglepő” módon ismét „kedvenc” Republic-dalunkkal keltettek tanáraink. Aznapi programunk kirándulás a füzéri várhoz, majd a vár megtekintése volt.
A túrát oda és vissza is gyerekcsapatok vezették.
Nagyon oda kellett figyelni az idegenvezetőnk előadásában a részletekre, hogy jól tudjunk válaszolni a délutáni kvíz kérdéseire. A győztes csapat nyereménye az volt, hogy őrködhetett éjszaka.
Amikor besötétedett, következett a várva várt bátorságpróba. A tanárok szépen lassan eltűntek, a gyerekek egy része nevetett, a másik része meg remegett. Csapatokban kellett eljutnunk a koromsötét erdőből, de ki tudja hova… Eleinte nem történt semmi, később kicsi fényeket láttunk, majd hirtelen előugrott valaki, utána mások is, és megkezdődött a sikítozás. Végül, miután a csapatok teljesítették a próbát, a sikolytól zengő erdő a táborral együtt nyugovóra tért.
Csütörtök reggel a megszokás kedvéért ismét hallhattuk a Jó reggelt kívánok című nótát. Útnak indultunk, a mindig jókedvű és vicces Imre bácsi, a tábor házigazdájának vezetésével egy patakmeder túrára, majd egy kilátóhoz. Gyönyörű környezetben meneteltünk.
Délután újra Imre bácsi szervezésében falat másztunk és trambulinoztunk. Sok gyereknek sikerült legyőznie a tériszonyát, mivel szó szerint nem „két lábbal a földön állós” élmény volt.
Este a bátorrá avatás történt, ahol új nevet kapott mindenki a bátorsága alapján.
Péntek reggel a változatosság kedvéért a Vuk dala ébresztett minket. Ezen nap tervei a kisvasútozás és a csónakázás voltak.
Szombaton két csoportra osztottak minket. Az egyik csoport bicajozott, a másik a faluban kutatta a kvízkérdésekre a válaszokat.
Utolsó esténken pantomimesen eljátszotta mindenki, hogy mi tetszett neki a legjobban a táborból, és mondanom sem kell, hogy remek színészi alakításokat láthattunk, melyeken rengeteget derültünk. Kicsit megcsúszva feküdtünk le aludni, de még belefért egy kis beszélgetés.
Vasárnap elköszöntünk a szállásunktól és Imre bácsitól, majd elindultunk utolsó közös programunkra. Utunk Széphalomra vezetett, a Magyar Nyelv Múzeumába, ahol temérdek érdekességet láttunk, pl. kipróbáltuk az írást lúdtollal és tintával.
A múzeumi program után buszra és vonatra szálltunk, majd többórás utazás után megérkeztünk Gyömrőre. Nagyon nehezen búcsúztunk el egymástól. Este mindenki fáradtan, de a tábori élményekre gondolva hajtotta álomra a fejét. Bátran kijelenthetem, hogy ez volt életem legeslegjobb tábora és soha nem felejtem el az emlékeket, amiket itt szereztem.
Köszönjük az izgalmas és élménydús szuper tábort: Gerőcs Éva néninek, Hajdú Éva néninek, Réka néninek, Emese néninek és Imre bácsinak!
Utóirat: Találkozunk szeptemberben!
Olasz Cecília
6.b