Nyolcadikos diákjaimmal közösen elhatároztuk, hogy az utolsó irodalomóránkon felkeressük azoknak a költőknek, íróknak a sírját, emlékhelyét, akikről az évek alatt tanultunk, akiknek élvezettel olvastuk műveit, tanultuk meg kívülről verseit. Sokan közülük a Fiumei úti sírkertben nyugszanak, ezért ide látogattunk el a gyerekekkel Balázs Emese tanárnő társaságában.

Már napokkal korábban kisorsoltuk, ki melyik művész pályaképét eleveníti majd fel a helyszínen, melyik verset mondja el. Nem volt egyszerű a feladat, hiszen az évek alatt szerzett sok-sok ismeretet fel kellett idézni, majd előadni a diáktársak előtt.
Megnyugtató érzés volt a hatalmas platánok, hársfák által szegélyezett parcellák között sétálni, hallgatni a temető csendjét, amelyet időnként a kertészek munkazaja zavart csak meg, és megcsodálni néhány régi, egyedi, különleges síremléket.
A sétánk útvonalát Német Levi előre megtervezte, így a térképe segítségével haladtunk. Felkerestük többek között Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Arany János, Vörösmarty Mihály sírját és elhelyeztük az emlékezés virágait.
A versek, az életutat felelevenítő szavak új jelentést kaptak ebben a környezetben. Szembesültek a gyerekek azzal, hogy a tankönyv szereplői ugyanolyan földi halandók voltak, mint bármelyikünk. Hálásan tekintünk rájuk, amiért annyi szép történetet, gondolatot, emberi érzést vetettek papírra az irodalom különleges nyelvén és hagytak örökül számunkra, amelyekből nap mint nap töltekezhetünk.
Bízom abban, hogy a gyerekek az élmények hatására még szívesebben vesznek szépirodalmat a kezükbe, és olvasó felnőttekké fognak válni.

Hajdúné Molnár Éva