Május első szombatján a felső tagozatos diákok egy kisebb csapata a Pilis legszebb hegycsúcsának meghódítására készült.

Egy nem túl nehéz, viszont látványos túrára indultunk. Az elbűvölő Pilisborosjenőről kapaszkodtunk fel a Nagy-Kevély csúcsára, majd a híres „művár” romjait érintve a Teve-sziklák mellett értünk vissza a faluba. A Kevély-hegy igazán rászolgál a nevére: büszkén néz le a környező, hozzá képest valóban szerényebb adottságú tájra.  A túra első harmada bizony nem volt könnyű. A meredek ösvény, a sziklás talaj bizony hamar kifárasztotta a csapatot. Több, kisebb pihenőt is tartottunk, mert hamar kifogytunk a szuszból a kaptatón. Az ilyenkor megszokott „Ott vagyunk már?” kérdésektől és a csetlő-botló gyerekek nevetgélésétől zajos kis társaság 60 perc alatt ért fel a hegy tetejére. A Nagy-Kevély csúcsa füves, dolomitsziklás terület, a pereméről fantasztikus kilátás tárult elénk. Kifújtuk magunkat, aztán elmerültünk a látványban. Úgy éreztük, szinte semmi sem választ el minket a mélységtől, szó szerint a talpunk alatt volt Pilisborosjenő. Bár az égbolt még felhős volt és a levegő igen párás, mégis feltűntek Buda és környékének hegyei is. Rengeteg fotót készült a csodás panorámáról. Gábor bácsi intelmeit megfogadva, sehol sem hagytunk szemetet magunk után és figyeltünk arra, hogy semmilyen kárt ne okozzunk a természetben. Útközben a bal oldalt tornyosuló dolomitsziklák között megpillantottuk a Nagy-Kevélyi kőfülkét, azaz a Szódás-barlangot. A csapat majdnem minden tagja fel is kapaszkodott a meredek ösvényen közel négy méter magasra. Lefelé persze többen nadrágfékkel jöttek. A következő állomásunk az a „díszlet” volt, ahol a magyar filmtörténet legnagyobb szabású csatajelenetét, az egri vár ostromát forgatták. Itt hosszasan időztünk, mivel a gyerekek minden várfalra, bástyára fel akartak mászni, minden zegzugot fel akartak fedezni.

Rövid, kényelmes séta után elértünk egy igazán bizarr sziklaképződményhez, a formájáról elnevezett Teve-sziklához, mely fentről, az ösvényről nézve tényleg teve formájú. Persze itt is többen próbára tették bátorságukat és minden létező helyre felmásztak a gyerekek. Miután a csapat minden tagja elfáradt a sok mászásban, a Teve-szikla fölötti ösvényről nézegettük a furcsa képződményt.

Reméljük, mindenki jól érezte magát és ősszel is összejön egy csapat, hogy meghódíthassunk egy újabb hegycsúcsot!

Vassné Bodó Edina